Thanks wind you totally raped my hair.
Ma egyszerűen éreztem hogy történni fog valami. A zsigereimben, a csontjaimban, és a mindent eldöntő pillanat előtt éppen csak egy századmásodperccel már az agyamban is tudatosult hogy nem szabadna megtennem. De a gondolat gyorsabb volt nálam és már kiküldte a megmásíthatatlan és végleges mozdulatsort eredményező elektromos impulzust és ahogyan végigszáguldott a megfelelő neuronokon, hogy az axonvégekbe kifutva csatlakozzon az izmaimhoz... Már nem volt megállás.
Kicsit talán kevesebb mint egy év telt el. Te nem kellettél nekem s végül azt is elértem, hogy én se kelljek neked. A múltamból ízetlen tréfaként materializálódó szellemként tűntél fel, majd ugyanezzel az őrült lendülettel el is az életemből. Hogy mire volt ez jó? Fogalmam sincs. De az az egy biztos, hogy én már tudom, végérvényesen túlnőttem rajtad.