"Ezermesterek"- Louder than sirens, louder than bells, sweeter than heaven and hotter than hell
Csak az én társasági köröm szenved egy amolyan általam csak " ezermester" betegségnek hívott valamiben? Úgy értem, ezek az illetők teljesen eltévedtek, és most valahol a valóság és a saját kis álomviláguk határán bandukolnak. A helyzet az, hogy én is egy álmodozó személyiség vagyok, most nem is erről beszélek hanem azokról a földtől elrugaszkodott lényegkről akik azt hiszik hogy ők a világon szó szerint MINDENHEZ értenek! És ez, ez a professzionalizmus ami miatt ismétlem MINDENHEZ értenek, ez ad okot arra hogy nem csak hogy kéretlen tanácsok lavinájával árasszanak el engem, de még undorító módon bele is kotnyeleskedjenek az én dolgomba. Szokták mondani a jól hangzó internetes kukába való szlogenek hogy: My life, my mistakes, not your buisness. Úgy gondolom ha egy barát beleszól az életünkbe az ártani nem árt, szerencsétlen bizonyára megpróbál minket a helyes út felé terelni, vagy azon tartani, ( több kevesebb sikerrel ) de egyszerűen felháborító hogy ezek az emberek mit meg nem engednek maguknak. Legszívesebben a képükbe ordítanám hogy nem vagy se művész, hogy fessél, se író hogy könyvet kelljen kiadnod, nem vagy fotós hogy a képembe tömködd a makrózott képeidet, nem vagy híresség hogy rajongókat gyűjts magad köré, sem pedig az anyám hogy beleszólj a dolgaimba. Ilyenkor jön mindneki azokkal az ócska dolgokkal hogy a ma nevesebb írói is efféle firkálmányokkal kedzték. Ez mind így igaz, de gyanítom hogy egy-egy keményebb ( sokkal inkább őszintébb ) kritika hallatán nem hirdettek statáriumot az illető ellen. És igenis drágám, ha érzékeny művészlelked is van, mostmár ülj a seggedre, fogd be a szád, legyél hero és hallgasd meg azt a szájbacseszett kritikát.