Your words are nothing but poison.
Szóval itt volnék én, ülök a mocsokból, koszból és fertőből épített váram tetején, és még mindig felvidít, ha mások kárán élvezkedhetek. Szörnyű szokás, undorító dolog mely az emberi lélek kicsinyességét hivatott felmutatni a nagyvilágnak, de kétségtelen hogy a hozzám és a hozzád hasonló emberek, ha csak egy kicsit is, de élvezik ezt. Gonoszság, mind tudjuk, de még is csináljuk. A célunk hogy megmutassuk, mennyire különbek is vagyunk. Vagyis, hogy én mennyire különb vagyok nálad. Vagy nálad. Vagy akár nálad is. Még mindig ott tartok, hogy úgy érzem, attól leszünk pont egyformák, hogy mindannyian a különlegességünket akarjuk megmutatni. Ördögi kör, amiből már egy ideje nem vagyok képes kiszállni. 
Mindenesetre, vedd tudomásul, hogy rossz és gonosz ember vagy, ha boldogít mások nyomora. Vedd tudomásul, hogy egyszer majd te is oda kerülsz, és majd ők fognak lenézni rád a sárba. Persze, csak ha bennük is túlteng az emberi gonoszság. Ha nem, minden bizonnyal felsegítenek, leporolnak és utadra engednek egy megbocsájtó mosollyal az arcukon. Eszedbe jutott már hogy mennyire kevés igazán igaz ember van a világon? Fel tudsz sorolni akár néhányat a környezetedből, akitől csak is a színtiszta igazat hallod vissza? Nem, ne gondolj a legjobb barátnődre és barátodra. A cseles hazugságok és füllentések útvesztőiben ők tudnak a legjobban eligazodni. Hiszen ők csak azért tették, nehogy megbántsanak. 
Ha az ember azt hangoztatja, hogy őszinteséget vár el, miért nem azt kapja? Miért kell mindig az érzelmeinkkel foglalkozni? Miért bukik el mindenki a döntő pillanatban?
Ha gonosz, romlott aljas dög akarsz lenni akkor csak rajta. De kérlek, légy velem őszinte.