A szamarkandi amulett
A helyiségben gyorsan esett a hömérséklet. A jég megtelepedett a függönyökön, és vastag kérget vont a mennyezeti lámpákra. A villanykörték izzószálai zsugorodva elhalványultak, s füstölve kihunytak a gyertyák, melyek gombakolónia módjára ágaskodtak minden vízszintes füelületen. Az elsötétült szobát sárga, fojtogató kénfüstfehő gomolyogta be, melyben elmosódott fekete árnyak tekeregtek. Vahaol a távolban kórusnyi hang sikoltozott. A lépcsőre nyíló ajtó egyszerre megfeszült, és recsegve befelé domborodott. Láthatatlan lábak kopogtak peregve a padlódeszkán, láthatatlan szájak suttogtak gonosz szavakat az ágy mögött és az asztal alatt. A sárga felhő most vastag füstoszloppá sűrűsödött, és négy indát lökött ki magából; azok mint kígyók nyelvei nyaltak bele a levegőbe, majd visszahúzódtak. A füstoszlop a pentagram közepe fölött lebegett, s úgy bugyogott a mennyezet felé, akár egy kitörő vuklán felhője. Alig érzékelhető szünet követezett, majd izzó sárga szempár bontakozott ki a füstfelhőben.

A gólem szeme
London: hatalmas, fejlődő, kétezer éves főváros, amely a mágusok uralma alatt a világ közepének címére pályázott. Méret tekintetében sikeresen. A birodalom bőséges lakomái óriásira és ocsmányra hízlalták. A város mérföldekre nyúlt a Temze mindkét oldalán; füst borította házrengeteg melyet itt-ott paloták, tornyok, templomok és barázok tarkítottak. Minden pillanatban minden zugában zajlott az élet. Az utcákon alig fértek el a turisták, munkások és az egyéb embernemű forgalom, míg a levegőben koboldok suhajtak láthatatlanul gazdáik parancsát teljesíteni. ATemze szürke vizébe benyúló mólókon katonák és hivatalnokok seregei várták, hogy útra kelhessenek. A vassal fedett vitorlás hajók árnyékában különböző méretű és alakú, színes kereskedőhajók haladtak a zsúfolt vízi úton. Sebes európai gályák; éles vitorlájú, fűszerrel megpakolt arab dhow-k; tömpe orrú kínai dzsunkák; karcsú árbócos amerikai klipperek - és mindent körülvettek és feltartóztattak a temzei hajósok apró folyami hajói, és hangosan versengtek a kiváltságért, hogy őket a dokkba vezethessék.

Ptoplemaiosz kapuja
Az orgyilkosok éjfélkor hatoltak be a palota területére: Négy árnyék suhant el a fal előtt. Magasról ugrottak, pedig a talaj kemény volt, ám nme csaptak nagyobb zajt, mint az esőcseppek. Három másodpercig ott guggoltak mozdulatlanul, a levegőt szimatolva. Aztán óvatosan elindultak, át a sötét kerten, suhantak a tamariszkuszok és datolyapálmák között. A fiú kvártélya felé tartottak. Egy láncra kötött gepárd megmoccant álmában; messze a sivatagban felvonított egy sakál. Lábujjhegyen osontak, nem hagytak nyomot a magas, nedves fűben. Mit lehetett látni? Semmit, csak a szelőőtől borzolt leveleket. Mit lehetett hallani? Semmit, csak a pálmafalevelek közt sóhajtozó szelet. Se körvonalak, se nesz. A szent medencénél posztoló krokodil-dzsinn meg se rezzent, pedig csupán pikkelynyire suhantak el a farkától. Ahhoz képest, hogy emberek voltak, nem csinálták rosszul.
 

Salamon kiráy gyűrűje
Napnyugta az olajfaligetek fölött. Az ég barackszínrózsaszínre pirult, akár a szégyenlős fiatal az első csóktól. A nyitott ablakokon lágynál is lágyabb szellő hozta be az este illatait. Megborzolta a márványpadló közepén magányosan, tűnődve álldogáló fiatal nő haját, meglebegtette ruháját szikár, sötét tagjain. A nő felemelte a kezét. Karcsú ujja eljátszadozott egy nyakába lógó hajfürttel.
- Miért vagy oly félénk, nagyuram? - suttogta. - Jer közelebb, hadd lássalak!
A szemközti pentagramban álló öregember leeresztette a kezében tartott viaszhengert, és egyetlen szemével rám meredt. A másik szemét Rizim szúrta ki azon ritka alkalmak egyikekor, amikor gazdánk egy csekélyke hibát vétett a megidézésben. Noha tényleg nem bakizott sűrűn, egyszer-kétszer még a hátsó fertályát is sikerült megpörkölnünk. A nyakán éktelenkedő heget személyesen én okoztam, amikor egy mázlis lepattanással sikerült a közelébe kerülnöm. De hiába futott be ilyen hosszú karriert tucatnyi félelmetes dzsinn parancsolójaként, a mágus életerős és fürge maradt. Kemény dió volt.