Nadragulya
- Igen, anya - motyogta a telefonba Sara Linton, és hátradőlt. Futólag eltűnődött, megöregszik-e majd valaha is annyira, hogy az anyja nem fogja folyton egzecíroztatni. - Igen, anya - mondta megint, és kocogtatni kezdte tollával az íróasztalta. Érezte, hogy elvörösödik, és egyre jobban zavarba jön. Halkan kopogtak az ajtón. - Dr Linton? - szólt be egy tétova hang. - Mennem kel - mondta Sara a telefonba megkönnyebbülését leplezve. Az anyja még megeresztett egy utolsó litániát, aztán letette a kagylót. Nelly Morgan nyitott be, és gondterhelt pillantást vetett sarára. Ő volt a Heartsdale Gyermekklinika hivatalvezetője, vagyis ő csinált meg minden olyasmit, amit a titkárnőre szokás bízni. Amióta Sara az eszét tudta, Nelly itt dolgozott a gyermekklinikán. már akkor is ő volt itt, amikor Sarát még betegként fektették be. - De vörös a doktornő! - jegyezte meg Nelly. - Épp most szúrt le az anyám. - Gondolom, nem ok nélkül - vonta fel a szemöldökét Nelly. - Hát... - felelte Sara, remélve, hogy nincs szükség bővebb magyarázatra.

Sebek
- Dancing Queen - dúdolta Sara Linton, miközben a zenével együtt keringett a görkorcsolyapályán. - Young and sweet only seventeen. Dühödt kerékcsattogást hallott balról, a hang irányába fordult, és épp idejében kapta el a kisgyereket, mielőtt nekirohant volna. Rögtön megismerte a hétéves kisfiút. - Justin? - A grabancánál fogva megtartotta, hogy el ne essen, mert a kissrác bokája megbicsaklott, és nem tudott megállni az egysoros görkorcsolyán. - Hello, dr Linton - nyögte ki Justin két lihegés között. Túl nagy volt rá a siak, többször is hátra kellett löknie, ahogy megpróbált felnézni Sarára. - Szia Justin! - mosolygott rá Sara, és igyekezett nem kinevetni a sisakkal folytatott küzdelem miatt. - Szereti ezt a számot, ugye? Az anyukám is szereti - nézett Justin tágra nyílt szemmel. Nem csukta be a száját teljesen. Sara legtöbb pácienséhez hasonlóan ő is kicsit meg volt hökkenve, hogy a klinikán kívül találkozik a doktornővel. Sara néha eltűnődött, vajon mit gondolnak az emberek: talán az épület alagsorában lakik, és napi huszonnégy órában arra vár, hogy ők megfázzanak vagy belázasodjanak?

Sikoly
Sara Linton a Dairy Queen bejárata felé bámult, figyelte, hogy terhes húga mindkét kezében egy-egy csokibevonatú fagyival sétál ki az ajtón. Amint Tessa átvágott a parkolón, feltámadt a szél és a lány bodó pamutruháját a térde fölé emelte. tessa próbálta úgy lesimítani a szoknyáját, hogy közben egyik fgyi se csöppenjen le. Sara látta, hogy szentségelve közeledik az autóhoz. Próbálta nem kinevetni, miközben kinyitotta neki az ajtót. - Segítsek? -kérdezte. - nem kell - mondta Tessa, és bepráselte magát a kocsiba. Elhelyezkedett, majd Sara kezébe nyomta az egyik fagyit - És ne röhögj. Sara fintorgott, húga lerúgta lábáról a szandált, csupasz talpát feltette a kesztyűtartóra. A BMW 330i még kéthetes sem volt, de Tessa máris a hátsó ülésen felejtett egy zacskó gumicukrot, ami persze kiszóródott és ráolvadt a kárpitra, elöl pedig Fanta naranccsal ragacsozta össze a szőnyeget Ha nem lett volna kevés híján nyolc hónapos terhes, Sara már megfojtotta volna.

Kín
- Nézzenek oda, kit látnak szemeim! - óbégatott Marla Simms, ahogy Sarára pillantott ezüstkeretes bifokális szemüvege fölött. A rendőrörs titkárnője magazint fogott ízületi gyilladásos kezében, de félretette, jelezve, hogy bőven van ideje tereferére. Sara vidámságot erőltetett magára, pedig direkt akkorra időzítette a látogatását, amikor marla elvileg kávészünetet tart. - Szervusz, Marla! Hogy vagy? Az öregasszony egy pillanatot kivárt, nyugalmi állapotban is lefelé görbülő ajkát hegytelenítőn ráncolta. Sarának erőt kellett vennie magán, hogy ne ficánkoljon türelmetlenségében. Marla azóta tanított a baptista templom vasárnapi iskolájában, amióta az intézmény megnyitotta kapuit, és még mindig képes volt istenfélelmet péántálni bárkibe a városban, aki 1952 után született. Átható tekintettel tanulmányozta Sarát. - Egy ideje már nem láttalak errefelé. - Hm - felelte Sara, és Marla válla fölött igyekezett bekandikálni Jeffrey irodájába. A rendőrfőnök ajtaja nyitva volt, de a férfi nem látszott az íróasztal mögött.

Hitetlen
Sara Linton a szülei házának bejárata előtt állt, és annyi bevásárlószatyrot tartott egyszerre a kezében, hogy az ujjait már nem is érezte. Megpróbálta kinyitni az ajtót a könyökével, de csak azt érte el vele, hogy a vállát jól beverte az üveges részbe. Hátralépett tehát, és megkísérelte belökni lábával, de az ajtó még midnig nem nyílt. Végül feladta, és a homlokával bekopogott. A homályos üvegen át látta, amint az apja közeledik az előszoba-folyosón. Amikor a férfi kinyitotta az ajtót, rá nem jellemző módon némileg feddőn nézett a lányára. - Miért nem fordultál kétszer? - kérdezte Eddie, és elvett Sarától néhány zacskót. - Miért van bezárva az ajtó? - Az autód csak pár méterre van. - Apa - ellenkezett tovább Sara. - Miért van bezárva az ajtó? Eddie a lány válla fölött nézett valamit. - Koszos a kocsid. - Letette a zacskókat a földre. - Elboldogulsz velük két fordulóval a konyhába?