Nahát, nahát nahát. Ide is eljutottam, pedig sosem godoltam volna magamról, hogy bármiféle blog, vagy ehhez hasonló tőlem igazán abszurd dolog írásához folyamodnék, de ez is megtörtént. Sokszor olvastam bele egyes Gportalos, blogos oldalak tartalmába, ahol a kedves primadonna, vagy épp az ottani báró úrfi hihetetlenül érdekes hétköznapjait írja le. A fordulatos mit ettem reggelire, milyen volt felkelni, milyen volt az iskola, hol buliztam, melyik fiú/lány tetszik mellett számomra a legmeglepőbb dolog még is az volt, hogy az embereknek ez tetszik, vagy legalább is, valamilyen számomra érthetetlen módon érdekli őket egy teljesen vadidegen ember élete, ami, ha megengeditek, hogy lerántsam erről a hihetetlen boynolult dologról a leplet, alighanem majdnem ugyanolyan mint a kedves olvasóé. Akkor megfogadtam, hogy sosem fogom ilyen teljesen idióta dologra fecsérelni az időmet, és így is lesz. A bejegyzésekben a napjaimról ( ha egyáltalán teszek ) mindneképpen csak említés szintjén fogok beszélni, a nagyobb hányadát a dolgoknak az agyamból kipattanó azon impulzusok fogják kitenni, melyek a világból felém törekvő különböző benyomások után keltődnek bennem. ( Annak aki nem értené, össze vissza zagyválás a világ nagy nagy dolgairól. ) Szeretek írni, így azt megígérhetem, hogy törekszem a helyesírásra. Tudom magamról, hogy lusta vagyok, így ne lepődjetek meg, ha sokáig egy betű legépelésére se veszem a fáradtságot vagy ha az éppen aktuális bejegyzés nem több, mint két sor. Néha azonban, ( főleg a hajnali órákban ) esedékes némi beszédtúltengés, így megeshet, hogy baromi hosszan, vontatottan, bonyolultan fogalmazok meg mindent. Van már néhány téma, amiről úgy gondolom, hogy mindenképp írni fogok, de aki a véleményemre kíváncsi bármiről, vagy épp téma javaslata van, az hozzászólásban felteheti a kérdéseit, esetleg fel is vehet msn-re, hogy ott kérdezgessen, bár nem hiszem, hogy lesz ilyen. Nem vagyok én olyan érdekes.