Ambíció - Big dreams, good music & expensive taste.
Tudom, tudom, azt ígértem közérdekű témákról fogok írni. Lesz az is de lesz olyan is, ami lehet hogy széles e világon mást nem érdekel csak engem. Tehát az ambíció. úgy veszem észre hogy ez a tulajdonság megoszlik az emberek között, akinek volna mire építenie, teszem azt intelligenciára, az jó ha egy csöppel rendelkezik belőle, aki meg csak beszél bele a nagyvilágba annak persze hihetetlen nagy álmaihoz dukál egy jó marokra való belőle. Valószínűleg pont ezért vesznek el a rettentő ígéretes jövővel rendelkező egyének a süllyesztőben. A különböző meghallgatásokon, ( ha elfelejtjük a ma már olyan jól bevált korrupt kapcsolatokon alapuló rendszert ) akkor mit lát az ember? Egy megszeppent, csöndes, ugyanakkor kitűnő érdemekkel rendelkező egyén szeretne megpályázni egy munkát, ugyanakkor egy a főnök számára talán sokkal szimpatikusabb, ám de ugyanakkor kevésbé jó érdemekkel rendelkező másik egyén túláradó magabiztossággal, és ambiciózussal is ugyanerre a helyre pályázik. Mit mond ilyenkor? Természetesen a másodikat veszi fel, és hogy miért? Majd belejön, de legalább törekszik és igyekezik, míg úgy tűnik a másik tökéletesen meg van elégedve azzal, amije van. Már is bukik az oly sokat hangoztatott elv, miszerint aki rendesen tanul arra szép jövő vár. Azt hiszem, egy kicsit elszomorít ez az egész. Miért ne lehetne egy kicsit a dolgok mögé nézni? Hiszen az, aki az ambiciózusának hála lépdel felfelé a ranglétrán még nem biztos hogy egyben az az illető, aki a legjobban érti is a dolgát. Nem szeretem ezt a világot, amiben élnem kell. Olyan mintha a legmocsokabb munkát is úgy kellene végeznem, mintha alig várnám, hogy még többet csinálhassak belőle. Elszomorító.

Ma horgászni voltam és fogtam két halat. Péter lehetett volna nyomulósabb, apa haverjával ellentétben, aki fel akart szedni. Részeg volt, meg kell bocsájtanom? Életemben először kezet csókoltak nekem. Nem volt olyan jó érzés mint vártam. Rájöttem, hogy szeretem a rokonaimat.