Hétfő: 1/0
A tegnapi veszekedésünk miatt, ma apa úgy döntött hogy nem visz el az egyetemre kocsival hanem buszozhatok most is 20 megállót. Egyszer megnézem hány km. Mire beértem megint nem volt helyem, de nem bántam. A tanár sokat bénázott az elektronikával. A sejtbiológia a végére kezdett érdekes lenni. Azt hittem jól írtam meg a kémiát de mikor beadtam rádöbbentem hogy a háromnegyedét elszúrtam. Nem akarok leégni, úgyhogy azon gondolkodok, hogy a jövőheti órát ellógom. Végülis, senki sem figyel rám. Hazafelé sokat panaszkodtam, ma kétszer is rámtört a pánikbetegség, és úgy tűnik barátnőmmel rendeződnek a dolgaink.

Kedd: 2/0
Rossz érzés hogy a volt legjobb barátnőmmel már nem tudunk szinte semmiről elbeszélgetni. Ez szinte teljesen elrontotta a kedvemet a mai napra. Aztán mondták hogy pénteken elmarad az egyetlen órám, majd a növényszervezettan tanárom közölte hogy mégis be kell jönnöm, mert ZH-t írok. Elintéztem egy csomó mindent, és apa nem tudott hazahozni. Ma még X-ment akartam nézni, de túl késő van hogy nekikezdjek.

Szerda 3/1
Reggel valamiért olyan érzésem volt hogy ez egy jó nap lesz, és azt hiszem igazam is lett. Úgy döntöttem leadom a poétika és narratológia előadást, ezen felül azonban lehet hogy be fogok rá járni, mert érdekesnek érdekes, csak nem biztos, hogy felül tudok majd kerekedni a lustaságomon. Ez az én saram, ez van. A tanár, aki a kínait tartja szintén nagyon jó arc. Sajnálom hogy nem tudtam felvenni azt az órát. Elmondta a nevemet kínaiul. Félek a pénteki feleléstől. Pedig nem is kellene bemennem. Ma lett volna Ausztrália előadásom, azonban nem találtam hogy melyik épületben lesz. Voltam a nagy épületben, az orvosi épületben, aztán végre rátaláltam arra ami nekem kellett. A portás rettentően kedves volt. Vártam ott vagy negyed órát, jött egy lány aki elvileg szintén az Ausztráliás órát várta, de oktatónak színét sem láttuk. Jah, és ma voltam görög színházas órán. A tanár azt mondta hog egy sír mindig jól jön. Azt hiszem ebben lehet valami.

Csötörtök 4/1
Már előre tudtam hogy zuhogni fog az eső, én mégis reménykedtem abban, hogy mégsem. A hideg, csöpörgő vízcseppek, és a szél ellenére mégsem vittem magammal sem kabátot, sem pedig esernyőt. Mikor végre ázott egérként megérkeztem az egyetemre, és megkérdezték tőlem hogyhogy megáztam, azt hazudtam, hogy elhagytam az esernyőmet a buszon, Valamiért bíztam benne, hogyha nagyon akarom, tényleg ki fog sütni a nap. Nem így lett, ma a Science Buildingben is volt órám, így az esőben gyalogoltam át az épületbe. Volt egy két és fél órás szünetem, amire azt hittem hogy dögunalom lesz és hogy egész végig a jegyzeteim fölött fogok görnyedni, de végül megérkezett Adri és elbeszélgettük az időt. Az a lány egyre kedvesebb és kedvesebb. Már jobban elvagyok Alexandrával és Rékával is. Nem nevettek ki mikor felvettem a köpenyemet laborgyakorlatra, pedig én azt tettem volna, ugyanis nagyon nagy rám. Gyakorlaton Zsófi nem ült mellém, inkább pasizni akart. Gyűlölöm ezt a nevet. Bizonyos okok és emlékek miatt. De nem a lány hibája. Szóval mivel csak nekem nem volt párom megkaptam egy olyan fiút magam mellé aki nos hát finoman fogalmazva nem egy lángész. Hazafelé összetalálkoztam a nagybáttyámmal. Apa megígérte hogy vezethetem az üzlettársa teherautóját. Jah, és sokan megdícsérték az amerikás szerelésemet. Mert ma abban voltam.

Péntek 5/2
Csak 10-re kellett beérnem, így volt időm öltözködni és készülődni. Már előbb beértem a Science Buildingbe, mert tanulni akartam, de aztán jött Adri meg Alexandra. Azt hittem itt elszállt az egész, de rájöttem hogy ők is ugyanezt akarják és csak segítünk egymásnak. Később csatlakozott hozzánk Réka, és Klaudia. Klaudiának ugyanaz a vezetékneve mint nekem, és van egy húga, akinek szintén Kitti a neve. Már rég meg akartam vele ismerkedni de eddig nem volt bátorságom. Rájöttem hogy megint idiótaságok miatt stresszelek mert irtó kedves lány. Végül minden izgalom ellenére nem én feleltem. Zsófi volt a párom, és segített nyúzatot meg preparátumot készíteni, mert én még sosem csináltam ilyesmit. Gönyörűen látszott minden a mikroszkópban, a tanárnő el volt ájulva és odahívott mindnekit hogy nézze meg azt amit csináltam. Kérte hogy ne mosogassam el, hanem adjam oda neki mert meg akarja mutatni a következő csoportnak. Megfájdult a fejem a mikroszkóptól, azt hiszem ez a jövőben is midnig így lesz. Hazafelé a buszon két sráccal jöttem együtt akinek különösen tetszhettem, mert az egyik egész végig engem bámult, és mikor leszálltam, hallottam hogy utánnam kiabál hogy " ne szállj le! " Ez méginkább feldobta a hangulatomat. Egészen hazáig vigyorogtam. Voltam bent apunál a boltban. Az üzlettársának is nagyon tetszhettem mert ő is megnézett. Mikor apa hazajött ő is megdícsért.

Szombat: 6/2
A szombatom dögunalom volt. Nem volt semmi érdekes, nem csináltam semmit, nem jött hozzánk senki, nem beszéltem senkivel és a többi.

Vasárnap: 7/3
Már előre rettegtemmert tudtam hogy ma jön apa barátja, és a csaja. A szomorú ( vagy nem szomorú, nem az én dolgom igazából ) az, hogy apa barátja ugyanannyi idős mint apa. Az ő barátnője, viszont korban közelebb áll hozzám. Állatmániás, egyedül a nyuszkájáról és a macskájáról lehet vele beszélni. Legalábbis eddig azt hittem. Eredetileg azért jött, hogy átszabja az orvosi köpenyemet, meg az egyik fekete nadrágom szárát az én aprócska lábaim méretéhez varrja. És mielőtt észrevehette volna teljesen jól elbeszélgettünk. Egyre rendesebb ez a lány, és rájöttem hogy egy kicsit hasonlít rám is. Odaülhettem a varrógépéhez, és megmutatta hogyan kell használni. Nagyon szép lett a köpenyem, köszi Adri! Aztán apa hazahozta az üzlettársa Ducattoját, és vezethettem. Végre egy kocsi amiből rendesen kilátok. Egész végig remegett a lábam, de isteni volt.