Hétfő 1/1
Nem hittem volna hogy valaha egy hétfői nap ilyen csodálatosan fog sikerülni. Bár reggel nagyon fáradt voltam, mégis remekül keltem. Nem kellett busszal mennem iskolába, és még az unalmas dupla sejtbiológia sem rontotta el a kedvemet. Már hamar hazaértem, mert ellógtam a kémia felzárkóztatót. Ennek hála a buszon éppen elkaptam egy srác pillantását. Édes volt a mosolya. Rettentően édes.

Kedd 2/2
Kezdem azt érezni hogy ez a hetem zseniális lesz. Lehet hogy elkiabálom, de még azért reménykedek. Rövid napom volt, és az órába sem kellett annyira belehalni. Készülök a holnapi felelésre. Most már biztosan én következem. Félek hogy nem fog menni és összegabalyodik a nyelvem. Pedig még a házit is megcsináltam. Jelentkeztem kísérleti alanynak a pszichológiai tanszékre. Ma akartam menni véradásra de lecsúsztam róla. Don't worry. Apa jött értem, és hazavezethettem. Minden faszán ment, úgyhogy büszke vagyok magamra.

Szerda 3/2
Gondoltam hogy ez a vidám széria nem fog túl sokáig tartani de azt azért nem hittem volna hogy tényleg ilyen hamar vége lesz. Habár, ha belegondolok egészen jól indult. Később kellett kelnem, és csak 10-re kellett az egyetemre érnem. Növényszervezettanon feleltünk, amire készültem is. Még segítettem is a többieknek, mindezek ellnére a kedves professzorasszony olyanba volt képes belekérdezni, amiről fogalmam sem volt. ennek eredménye egy kettes. Tehát az efélévi gyakorlati jegyem egy kettes. Még legalább kétszer fogok felelni, és ha jól számolom akkkor négyesre fel tudom még húzni az egészet. A görög színházas órám megint zseniális volt. Az egyik újdonsült " osztálytársam" aki megvan vagy 40 éves azt hiszi én vagyok a csicskása és rámbízta hogy küldjek el mindenféle dolgot az e-mail címére. Hát kapja be én azt mondom nem csinálok semmit fuck yeah. Később lett volna Ausztrália órám, amiről elfelejtetek e-mailt küldeni ( ismét ) hogy elmarad. Elbeszélgettem az időt a volt osztályfőnökömmel, kipletykáltunk MINDENKIT. Aztán ikor felmentem megkérdezni hogy mivan, azt mondták jövő hétre már várhatom a tanár urat. Mondom én eddig is vártam. Beégettem magam egy tanár előtt. Azt hittem ő az aki a kínait tartotta anno. Leszólítottam ő meg hülyének nézett. Na mindegy.

Csütörtök 4/3
Úgy tűnik visszatért a szerencsém. Bár nem minden értelemben, de ma még a kapott egyes sem ronthatta el ezt az egészet. Igen, karót kaptam a labgyakos dolgozatomra, amit mégépp időben a kukába dobtam hogy anya ne lássa mert szívrohamot kap. A tanár azt mondta ez csak ilyen felmérő hogy én lássam a valódi tudásomat. Nos, labgyakból a dolgozat szerint egy nagy NULLA viszont szerintem nem ennyi. Hogy miért? Mert kurvára nem igazságos hogy a kettőből, két feladatot megírok hibátlanul, csak a második feladathoz rossz mértékegységet írok véletlenül. És ez nekik egyes. Az eszemet eldobom. Nem érdekel. Nem is ez a lényeg. Beszélgettem az egyik osztálytársammal aki eddig teljesen unszimpatikusnak tűnt nekem, nem is volt témánk most meg kiderült róla hogy ő is szerepezik. Persze nem pontosan úgy ahogyan én de végre egy lelki társ elérhető távolságban. Ezen felül a napom megkoronázásaképpen pedig: A buszmegállóban állva ismét találkoztam az édesen mosolygó szépszemű fiúval.... Egészen hazáig vigyorogtam.

Péntek 5/4
Reggel megint nagyon nehezen sikerült rávennem magam hogy elmenjek az egyetemre, de végül mégiscsak sikerült. Nem is bántam meg. Egy darab fizika órám volt, és Adri mellett ültem. Egyre több közös van bennünk, és imádom hogy ilyen jól megértjük egymást. Nem gondoltam volna hogy pont most találok rá egy olyan személyre, akivel már évekkel ezelőtt találkoznom kellett volna. Felvetettem hogy menjünk el moziba, azt hiszem lesz belőle valami. Az egyik osztálytáram hoz nekem CD-n játékokat amit ezúton is nagyon köszönök Gábor! Hattie még mindig nem írt vissza. Tudom hogy nincs nete, meg ilyenek de egyre jobban aggódok érte. Csak remélni tudom hogy jól megy neki az iskola. Ma voltam mamámnál. Sütött nekem sültkrumplit, és megtudtam hogy az unokatestvéremnek, aki most érettségizik nem megy a matek. Felvetettem a dolgot hogy esetleg korrepetálhatnám vagy segíthetnék neki de nem tudom mennyi lesz belőle. Szerintem túl büszke hozzá hogy pont tőlem kérjen segítséget.

Szombat 6/4
Habár ez a sokminden nem közvetlenül velem történik, a kedvemre azért még is kihat. Nem is tudom mit fűzhetnék ehhez hozzá a múltkori családos kis szöveg után. Talán csak annyit, hogy már tudom mi lesz a vasárnapi téma. Szóval annyi legyen elég hogy hála a pénztelenségnek, a csodálatos nagyon nehezen vagy szinte egyáltalán nem is kezelhető mentális betegségeknek, illetve a méregdrága pszichológiai órabéreknek egy újabb család ment tönkre és esett darabjaira. Jani ma elköltözik Ramitól, és Levente még mielőtt a harmadik életévét betölthetné, már is egy csonka családban találja magát. Szegény gyerek amúgy is elég labilis lelkileg ez gondolom rendesen betesz neki. A házat eladják, Rami egyedül neveli tovább a gyereket, és visszaköltözik az ikerházba az anyjához és az öccséhez. Valamiért olyan érzésem van hogy a saját jövőmet látom.

Vasárnap 7/5
Már második napja hogy fáj az arcüregem. Nem akarok elmenni orvoshoz. Gábor felhívott, hogy hétfőn hozhatom a CD-ket a játékoknak. Szuper lesz. A gépen hála az égnek elég jó ahhoz hogy mindet elbírja. Előtte persze kicsit még lepucolom a dolgokat róla. Ma elkezdtem nézni a Glee második évadját. Imádom ezt a sorozatot, aktualitása van, ráadásul nem csak az érme egyik oldalát mutatja. még a negatív szereplőkkel is azonosulni tud a néző. Fantasztikus. Olvasni szeretnék, de még nem vettem rá magam hogy elmenjek az Alexandrába. Ma eszembejutott hogy mennyire különbözök mindenkitől. Aztán meg az, hogy valójában mindenki ezt gondolja magáról, és pont ez tesz minket annyira egyformává.