Pénztelenség - Welcome to reality
Sok sok sok kihagyás után ismét visszatérésre adom a fejemet. nem is húzom tovább az időt, belekezdek.
Nem vagyok az a tévézős típus de akárhányszor bekapcsolom folyton csak azt hallom hogy válság van, emelik az árakat mindenhol, az élelmiszer üzletekben, a benzinkútokon és a ruhaüzletekben egyaránt. Van jónéhány ismerősöm akiket ez a téma kínosan érint, hiszen őket anyagilag ugyanúgy komoly bajba juttatja ez a mai világ mint a televízióban említett általánosan vett polgárokat. Úgy hiszem ez az a dolog ami mindenkit érint, hiszen még a legjobb legösszetartóbb családokban is előfordul hogy egy olyan alapvető és már-már jelentéktelen ( na persze, kinek mi... ) dolog miatt megy a feszkó mint a pénz. Szörnyű, hogy egy papírdarab hogy meg tud bontani egy olyan egységet, aminek normális esetben ilyenkor méginkább össze kéne fognia. Ezt mostanában a közvetlen rokoni körömben tapasztalom meg leginkább. Bár kitudja, lehet csak ezzel takarózik az illető.
Azonban, ha valaki ilyenkor bűnbakot keres az mindig a politikusokat és az öltönyös felső rétegekben mozgókat veszik elő. Úgyhogy én erről nem is akarok szólni, gondolom eleget halljátok ezt midnenhonnan. Én a hangsúlyt egy egészen más dologra helyezném. Habár az éveim ezt megcáfolják de még mindig úgy érzem hogy a mai kor tinédzserei közé tartozom, ennek ellenére mégis sokszor bántom őket. Ebből következően most is ezt fogom tenni, hátha kicsit felnyitják a szemüket és változtatnak a dolgokon. A mai tinédzserek önzők. Tudom, ez így nem precíz hiszen alapvetően az ember egy végtelenül önző lény, viszont én most kifejezetten ezt a korcsoportot szeretném kiemenlni. Hogy miért mondom ezt? Hogy lehet az hogy a csapból is a válság és a pénztelenség folyik, de a plázák, a ruhaboltok mind mind telis tele vannak vadiúj göncökben rohangáló, okostelefont szorongató, ékszerekkel felcicomázott, drága parfümtől bűzölgő tinikkel? Ha azt vesszük hogy ezeknek a fele az a bizonyos felső tízezer boldog tagjai közé tartozik, a másik felét még mindig nem tudom hova tenni. Nem hiszem el hogy a szüleiknek ennyire mindegy hogy valójában miért güriznek és túlóráznak nap mint nap. Apa anya legnagyobb vágya hogy boldognak lássa az ő kis tündérkéjét, de ha az ember túlzásba viszi nem lesz más az ő szeme fényéből mint egy elkényeztetett manikűrözött agyonsminkelt...
Mikor felteszem néhányaknak ezt a kérdést, mind az válaszolja hogy ezzel tudják felkelteni a figyelmet, és kiesnek a baráti körükből ha esetleg nem ugyanúgy öltözködnek, nem vesznek drága cuccokat és a többi... Mikor megkapom ezt a választ szépen csenben hátatfordítok nekik és elballagok. Ha belegondolok abba, hogy egyeseknek még midnig megfelel ha csak a pénztárcájuk vastagsága alapján akarnak barátkozni vele, akkor ott már régen baj van.
Azt hiszem ideje befejeznem, kiadtam magamból amit szerettem volna.