Dühös vagyok. - So my middle finger salutes you.
Hihetetlenül nehezemre esik leírni eszeket a szavakat... Jelenleg úgy érzem magam, mint koromszem a hóban. Mintha valaki más életét élném, és rossz helyen lennék a világban. Dühös vagyok a szüleimre, amiért nem próbálkoznak eléggé a jó úton tartani. Dühös vagyok a barátaimra, amiért nem őszinték velem. De legfőképpen dühös vagyok magamra a gyávaságom, a határozatlanságom, és az ambició teljes hiánya miatt. Szót sem érdemel ez az egész. És én sem.
A belső frusztráltságtól meg persze ideges leszek, amit rohadt nehezemre esik nem másokon kitöltenem. Mert én vagyok Ms Objektív. Aki az életet nem úgy fogja fel mint az Ő élete, hanem mint egy a sok közül. Amit a saját erkölcsi normájának és szabályainak megfelelően kell hogy éljen. Kellene hogy éljen... de nem teszi! Naná hogy nem teszi, mert valószínűleg én vagyok az egyetlen olyan gyökér ezen a világon aki a saját maga alkotta korlátok között sem képes megmaradni, nem hogy egy teljesen más
ember, pláne nem az egész világ szabályai szerint éljen.