Teh�t az irom�ny. Nincs t�l sok minden amit hozz�f�zn�k a nagyk�z�ns�g sz�m�ra, max annyi hogy �hezem a kritika �s a v�lem�nyek mindennem� megnylv�nul�s�ra. Ez nem valami tizen�ves hab�kos fell�ngol�sa a m�v�szetek ter�n, ( de igen ) �gyhogy tess�k tisztelettel b�nni vele �s v�gigolvasni. 
Milyen ind�ttat�sb�l sz�letett? Szerettem volna valami olyat alkotni, ami sokkal val�dibb, nyersebb, �s a legkev�sb� sem r�zsasz�n.

1955 nyar�n t�rt�nt. A b�zisunkon mindenki felsorakozott, hogy m�lt� m�don �dv�z�lhess�k az �rkez� �j katon�kat. M�g a dand�r t�bornok is kidugta borotv�lt fej�t a priv�t irod�j�b�l, �s teljes val�j�ban ( minden kit�ntet�st mag�ra t�zve ) jelent meg a katonai g�pek fogad�s�ra kialak�tott lesz�ll� helyen. Persze a legf�bb ok itt is a megf�leml�t�s volt. Min�l jobban rettegnek, ann�l kevesebb probl�m�t okoznak, hangoztatta mindig a t�bornok, �s k�ts�g k�v�l igaza is volt. A j�l szervezetts�g titka az engedelmes tiszteletet tan�s�t� j�l k�pzett katona, aki a v�gs�kig harcol a csatamez�n, m�g akkor is ha a t�rsai m�r mind s�rban �s v�rben f�r�dve fekszenek k�r�l�tte. A r�gi v�g�s� parancsnokok mindezt �gy k�pzelt�k el. Az � idej�kben, ha egy katona �let�t mentve megtagadta a neki kiszabott parancsot, �s egy sz�l mag�ban t�rt vissza a t�borhelyre parancsmegtagad�s �s nem mellesleg hatalomfitogtat�s gyan�nt nyilv�nosan kiv�gezt�k a m�sodik csapathoz tartoz� katon�k el�tt. Fontosnak tartott�k, hogy senkinek m�g esz�be se jusson, hogy gy�zelem n�lk�l t�l�lhetik a napot. Egy sz�val, kem�nyen tartottak minket. �l�re vasalt �lt�ny�kk�nt sorakoztunk a gardr�bban, v�llf�ra akasztva sorban, egyik a m�sik ut�n. De a katonas�g m�r csak ilyen. Az emberek is m�r csak ilyenek. P�tolhat�k. Ez is r�sze a ment�lis �tszervez�snek, amit a katonai pszichol�gus el�szeretettel nevez „lelki felk�sz�l�snek” a k�znyelv pedig „agymos�snak”. Mi, katon�k, akik sz�m�ra mindennapos a hal�l, a v�r, a f�jdalom, a hull�k �s a terror szint�n az ut�bbinak hisz�nk. Az ember vagy k�pes erre vagy nem. Ezt nem lehet tanulni. Aki valamilyen okn�l fogva �tcsusszan az el�zetes felm�r�k�n, az jobb esetben m�g a kik�pz�helyen �sszeroppan �s �ps�gben hazamegy. A m�sik fele erre a sorsford�t� felismer�sre m�r csak fegyverropog�s �s az ellens�g embereinek a szor�t�s�ban j�n r� . Egyt�l egyik meghalnak. Mind, kiv�tel n�lk�l.
A sz�leim mindig is katon�nak sz�ntak. Az ap�m katona volt, ahogy a nagyap�m �s a tov�bbi felmen�im szint�n. Meg voltak a kapcsolataink a minket �rint� k�r�kben, �s hab�r nem forogtunk az arisztokr�cia aranyt�l-ez�stt�l f�nyl� vil�g�ban, nek�nk �pp el�g volt az, ami�rt v�rt izzadva megk�zd�tt�nk. N�h�ny elismer� v�llvereget�s a bajt�rsakt�l �s s�t�t pillant�sok a meggy�t�rt k�zn�pt�l. Ez volt minden, amit kaptunk. �s a kar�csonyi b�nusz. Ha j� �vet tudtunk a h�tunk m�g�tt, �s az aktu�lisan hatalmon l�v� korm�ny meg volt el�gedve vel�nk eg�sz sz�p kis �sszeg �thette a markunkat.
A gyermekkoromat any�m agg�d� arca, bujk�l�s, folyton cs�rg� telefon, fegyverek �s kem�ny, jellemet form�l� nevel�s jellemezte. Azt�n miel�tt �szbe kaphattam volna m�r ott �lltam a t�bbi j�form�n kopaszra ny�rt ijedt szinte m�g tin�dzserkorban l�v� fi� mellett, akik reszket� l�bakkal v�rt�k az �t�letet. A korm�ny a m�sodik vil�gh�bor� ut�n �jabb, glob�lis �sszecsap�sra felk�sz�lve f� alatt b�r, de megkezdte az elhullott katon�k ut�np�tl�s�t el��ll�tani. Az ap�m, ahogy sok m�s hozz�m hasonl� k�ly�k apja is odaveszett. Mi voltunk a potenci�lis alapanyag, melyekb�l megfelel� lelki terrort alkalmazva �s a hozz�tartoz�juk eml�k�t felhaszn�lva �jabb gener�ci�t k�pezhettek ki, hogy a b�k��rt �s a j�l�t�rt emberek milli�it k�ldj�k a t�lvil�gra. Teh�t ezek voltunk mi. P�r �v eltelt, �s m�r is az eddig ridegnek, idegennek �s f�ldi pokolnak gondolt kik�pz�hely v�lt az otthonunkk�. Az otthon maradt csal�dtagokt�l val� elszigetel�d�s, �s a kapcsolat teljes hi�nya val�ban j� csapat�p�t� tr�ningnek bizonyult, hiszen hamar r�j�tt�nk, hogy ha t�l akarjuk �lni a goly� lyuggatta kik�pz�tisztjeink tr�ningj�t, az els� l�p�s az, ha egy csapatk�nt dolgozunk ellene, �s az elviselhet� �let megval�s�t�sa mellett. Persze a bels� hierarchia �s t�pl�l�kl�nc ugyan�gy megmaradt. Szigor�an betartattunk minden szab�lyt magunk k�z�tt. A spiclik �s bes�g�k nem j�rtak j�l. Tudt�k j�l, nem csak a b�zison �lnek sz�mkivetettk�nt, de a csatamez�n sem sz�m�thatnak majd r�nk, hanem magukra lesznek utalva. Igazi farkast�rv�nyek uralkodtak, fontos volt, hogy tudd, hol a helyed. Ha ez m�gsem �gy volt, r�vid �ton helyre rakott ak�rki ezt illet�en.
Az �vek nyomor�s�gosan lassan teltek, ahogy minden egyes gyakorlattal t�lt�tt perc is v�gtelennek t�nt. Majd sz�p lassan beleszoktunk. Az ember el�sz�r l�zad, ellenkezik minden �s mindenki ellen, azt�n mikor �pp egy �jabb d�hroham k�sz�b�n �llsz a fejedben egy fogasker�k hangos nyikorg�ssal kattan egyet �s v�ge. V�gre re�lisan l�tsz mindent �s fel�l tudsz kerekedni �nmagad emberi mivolt�n. M�r nem a sz�ved ir�ny�t, hanem az eszed �s �gy k�pes vagy elfogadni a t�nyt hogy tehetetlen vagy. Hogy csak �s abban az esetben j�rsz j�l, ha befogod �s teszed a dolgod. Az �jak mind elhiszik, hogy m�shogy lesz. Hogy �k nem fognak „beh�dolni” a tiszteknek. Nem �rdemes bizonygatni sem gy�zk�dni �ket, �gysem hisznek neked. Majd �k is r�j�nnek magukt�l.