Bátorság - Speak the truth, even if your voice shakes.
Magával a bátorsággal, már egészen pici gyerekkorunkban megismerkedünk. Hiszen a mesék rengeteg különböző módon és nézőpontból bár, de szembesítenek minket a bátorság és ezek mellett a szeretet, az őszinteség fontosságával. Így van ez akkor, amikor a szőke herceg fehér lovon eljön, hogy megmentse a sárkány által fogva tartott királylányt. Még sorolhatnám sokáig, hiszen majdhogy az összes mesében megjelenik valamilyen formában, de példának okáért, én gyerekkorom egyik legkedvesebb meséjét hoztam el. Courage the cowardly dog, avagy magyarul Bátor a gyáva kutya. Imádtam nézni, ahogy a gazdája minden epizódban valami mókás ugyanakkor félelmetes dologba keveredik, és ahogy Bátor a félelmei ellenére mégis erőt vesz magán és megmenti kótyagos gazdái életét. Ha belegondolok abba, hogy mit adott, mit tanított nekem ez a rajzfilm, eszembe jut hogy a mostani generáció lemarad erről mert mindenféle agymosott meséket néznek, vagy csak nekem tűnik így? Hogy eltűntek a régi klasszikusok, és valami érthetetlen bóvli vette át a helyüket? Én öregedtem volna meg ennyire?
Mindenesetre bátorság úgy gondolom, hogy a való életben is fontos. A jelentése habár változott, hiszen a modern értelemben vett bátorság szó alatt nem azt kell érteni, hogy valaki életre halálra szóló csatát vív a frontvonalon, bár ez sem teljesen igaz hiszen ahhoz hogy valaki elmenjen a hazájáért és más emberek életéért harcolni Irakba, vagy a többi olyan országba ahol háború folyik nem csak hazafiasság, de bátorság is kell hozzá. A mi elkényelmesedett világunkban persze a bátorság egy egészen más formája nyeri el a főszerepet. Például mikor reszkető térdekkel bár, de odaállsz a lány/fiú elé, aki már régóta tetszik és elmondod az érzéseidet. Mikor őszinte megbánással, hibáidat belátva bocsánatot kérsz a szüleidtől, a barátaidtól, azoktól, akiket megbántottál. Mikor egy egész tanteremnyi ember elé kiállsz, hogy előadást tarts, vagy megnyilvánulhat az olyan egyszerű dolgokban is, mikor segítséget kérsz egy teljesen idegentől. Nekem sincs belőle túl sok, de szerintem úgy van vele az ember, hogy akkor tudja meg mennyire csekélyke is az a mennyiség amivel rendelkezik, amikor igazán szüksége volna rá. Akkor pedig választhatsz: összeszeded magad vagy elfutsz.

Ma elért minket a lehűlés, én pedig frontérzékeny vagyok. Szívás. Finom volt a császármorzsa, köszi anya.

Barátság - Remember me? I used to be your best friend.
A barátság szó, illetve a fogalom vegyes érzéssel tölt el. Maga a barátság lehet a szerelem mellett az egyik legjobb dolog a világon, de egyben pillanatokon belül átváltozhat a legfájdalmasabb dologgá is. Barátokra mindenkinek szüksége van, már gyerekkorunkban eldől, hogy ezer és millió jó barát fog körülvenni minket, vagy épp az hogy lesz pár jó, de közeli barátunk, akikben megbízhatunk, és akikért akár tűzbe is tennénk a kezünket. Én azt hiszem a második kategóriába tartozom vagy talán még abba sem? A barátsággal valahogy mindig hadilábon álltam, sosem tudtam vele dűlőre jutni pedig elhihetitek, hogy rengeteget gondolkodtam a miérteken és hogyanokon. A kapcsolatrendszerem végletekbe nyúló értelmezését és elemzését most kihagynám, de említés szintjén csak annyit, hogy volt akiket én taszítottam el magamtól, az én hülyeségem miatt, amit már ezerszer megbántam, volt olyan is aki minden ok nélkül engem dobott el, és persze olyan is akit szintén én vágtam el magamtól, mivel már nem bírtam elviselni azt, amivé vált. Átéltem már egy-két dolgot, de számomra a legfontosabb még is az, hogy a magamnak feltett kérdésekre tudjak válaszolni, legyenek kész gondolataim a miértekre. Azt hiszem én megadtam mindezt. A lezárás, itt is ugyan olyan, mint egy szerelmi kapcsolatban. Az elején jól indul, minden szép és jó, aztán jön a feketeleves és abból vagy kilábaltok, vagy örökre elszakad az a valami, ami titeket összetartott. Bánatra azt mondják tökéletes orvosság a zene, a könyvek, és hogy egy-egy idézetbe minden érzelmet bele lehet zsúfolni, de én ezzel csak félig vagyok hajlandó egyetérteni. Amit mindez leír, és elmond az mindennek csak az egyik fele, a másik hiányzik. Én abban hiszek, hogy az érmének bizony mindig is két oldala volt, két oldala van, és két oldala lesz. Azt mondják, a barátságért el kell fogadnunk a másikat a hibáival együtt, és hogy a szívünkkel nem csak az egyik részét, de az egész valóját kell szeretnünk. Kérdem én, hátha a legnagyobb kérdésemre végre választ kaphatok, hogy tudnék olyasvalakit teljes szívvel szeretni, aki annyira más lett, mint mikor megismertem? Akkor az elveink, amiket csináltunk, amiket szerettünk, mind ugyanolyan, vagy legalább is hasonló dolgok voltak, most pedig mintha egy teljesen más emberrel állnék szembe, akit nem is ismerek. Persze az ilyen barátságok is adnak valamit. Tapasztalatot mindenképpen. És persze szép emlékeket, amiket kellő idő távlatából, majd valóban olyan szépnek fogunk tudni látni, mint amilyenek akkor voltak mikor megéltük őket. Vagy legalább is ezt reméli mindenki.

Ma kaptam egy piros Converse dorkót Svédországból. Sokat eszek, fáj a fejem és a macskám ma különösen édes volt.