SZUPRAINDIVIDUÀLIS VAGYOK!

Idei masodik nyaralasomrol jelentkezem Svedorszagbol. Mindenkinek aki olvassa sok csok a fenekere.
Az ausztriai ot naprol inkabb szot sem sejtenek, csak annyit hogy nem kellett volna, es hogy tobbet soha.
Svedorszag ugyanolyan csodalatos mint volt, a rak finom, az ido szamomra tokeletes, az agy kenyelmes, a repulout zokkenomentes volt, mindenki szoke es kek szemu.
Akkor akartam irni mikor mar otthon vagyok nyugalomban de a nagy hir miatt kikivankozik ez a kis nyari szosszenet belolem. Nem hittem volna hogy ott fogom vegezni ahol tartok. Nem is tudom kinek kellene halat adnom erte de sikerult. Hogy hogyan tovabb? Nem tudom. Tul sok a lehetoseg... de ez boldogsaggal tolt el, jol eso erzes hogy barmerre fordulok mindenhol nyitott ajtok varnak. Az eletem torekeny egyensulyban van, es lesz remelem meg jo sok ideig.
Megis jo dontes volt kidobni a szemetet az ablakon.

Emotionally, I'm done. Mentally, I'm drained.
Spiritually, I feel dead. Physically, I smile.

Vége.
Vége van a vizsgaidőszaknak és minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Volt ami sikerült, volt amin elbuktam, de elégedett vagyok és ez a legfontosabb. Szeretem az egyetemet de most egy darabig az említését sem akarom hallani. Jó lenne ha eltűnne az egész, és az is, ha most egy kicsit a semmittevésnek élhetnék.
Nyár.
Régebben végtelen hosszúságúnak tűnt, ma már röpke három hónap, ami pár hétből áll, ami csupán néhány napból, mely pillanatok alatt elrepül és minden kezdődik előről. Mintegy újévi fogadalom, teszem meg ismét az ígéretet magamnak, mint minden nyáron.
Idén más lesz. Idén szép leszek. Idén ember leszek.
De nehéz ezeket a ránk leső gondok mellett megtartani, hiszen már most azon jár az eszem hogyan húzhatnám keresztbe egy nagy piros tollal a terveimet. Menekülnék, bár én magam sem tudom mitől.
Az utóbbi időben ki vagyok békülve magammal minden szempontból. A nyár csak segít ezen. Időt hoz gondolkodni, terveket szőni. Pihenni nem fogok, az nem nekem való, annyi minden vár rám, hogy esélyem sincs ilyesmire és csak mégtöbb dolog közelít felém, amik nem fognak nyugodni hagyni még akkor sem, ha már készülnék beleroppanni.
Tetszem egy fiúnak és én érzem bűnösnek magam azért, mert Ő bennem semmit nem mozgat meg. Az én hibám volna? Én nem vagyok elég nyitott az emberi kapcsolatokra? Ez könnyen meglehet, mindig is antiszociális voltam, de az utóbbi időben megpróbáltam kissé társaságkedvelőbbnek mutatni magam és ez által azzá is válni. Nem sikerült volna? Vagy egyszerűen nem illünk össze, nincs meg a közös hang? Nem fűlik a fogam egy újabb lapos randevúhoz. Mocskosnak érzem magam azért, amiért másra gondolok. Bár azt mondják a tűzoltók... marhaság.

Úgytűnik megint eljött az idő, hogy efféle időpocsékolásnak vessem alá magam, amit az én perverz, lusta, antiszociális, mazochista énemnek hála még élvezek is. Nah, akkor, boruljon minden.

Először is szeretném megköszönni azon két embernek akik a drága időmet ezzel rabolják, tehát Masika, és LuPir, szeretlek titeket! Úgyhogy ezt vissza is kapjátok.

Eleven question
01. Melyik az az idézet, dalszöveg részlet ( etc.) amit úgy érzed tökéletesen, vagy legalább is valamilyen szinten azonosítani tudsz  velem?
02. Milyen érzés számodra a magány?
03. Melyik az a yaoi manga/ anime vagy homoszexualitást tartalmazó film ami a legnagyobb hatással volt rád?
04. A WeHeartIt-em láttán milyen kép alakul ki benned, rólam, ha az eddigi ismeretségünket figyelmen kívül hagyod?
05. Mi az amit úgy érzed, feltétlen tudnom kell?
06. A " fáj az igazság " mondat mennyire illik rád? Úgy értem, szoktál haragudni az őszinteség miatt?
07. Melyik az a fiktív karakter, akit élővé változtatnál?
08. Mitől félsz a legjobban?
09. Mi volt eddigi életed legmeghatározóbb momentuma. ( Azon kívül hogy megismerhettél. )
10. Ha medveállatka lennél hol élnél legszívesebben? 
11. Van valamilyen fóbiád, fíliád, vagy fétised? Micsoda?
+1 ( mert az mindig kell )
Milyen tetoválást csináltatnál magadra? ( motívum, szöveg etc.)
[ nem, nem érdekel hogy akarsz e vagy sem. ]
+2  Mi az, öt napig vézik ( kb ) mégsem hal meg?

Axel Solheim