Pénztelenség - Welcome to reality
Sok sok sok kihagyás után ismét visszatérésre adom a fejemet. nem is húzom tovább az időt, belekezdek.
Nem vagyok az a tévézős típus de akárhányszor bekapcsolom folyton csak azt hallom hogy válság van, emelik az árakat mindenhol, az élelmiszer üzletekben, a benzinkútokon és a ruhaüzletekben egyaránt. Van jónéhány ismerősöm akiket ez a téma kínosan érint, hiszen őket anyagilag ugyanúgy komoly bajba juttatja ez a mai világ mint a televízióban említett általánosan vett polgárokat. Úgy hiszem ez az a dolog ami mindenkit érint, hiszen még a legjobb legösszetartóbb családokban is előfordul hogy egy olyan alapvető és már-már jelentéktelen ( na persze, kinek mi... ) dolog miatt megy a feszkó mint a pénz. Szörnyű, hogy egy papírdarab hogy meg tud bontani egy olyan egységet, aminek normális esetben ilyenkor méginkább össze kéne fognia. Ezt mostanában a közvetlen rokoni körömben tapasztalom meg leginkább. Bár kitudja, lehet csak ezzel takarózik az illető.
Azonban, ha valaki ilyenkor bűnbakot keres az mindig a politikusokat és az öltönyös felső rétegekben mozgókat veszik elő. Úgyhogy én erről nem is akarok szólni, gondolom eleget halljátok ezt midnenhonnan. Én a hangsúlyt egy egészen más dologra helyezném. Habár az éveim ezt megcáfolják de még mindig úgy érzem hogy a mai kor tinédzserei közé tartozom, ennek ellenére mégis sokszor bántom őket. Ebből következően most is ezt fogom tenni, hátha kicsit felnyitják a szemüket és változtatnak a dolgokon. A mai tinédzserek önzők. Tudom, ez így nem precíz hiszen alapvetően az ember egy végtelenül önző lény, viszont én most kifejezetten ezt a korcsoportot szeretném kiemenlni. Hogy miért mondom ezt? Hogy lehet az hogy a csapból is a válság és a pénztelenség folyik, de a plázák, a ruhaboltok mind mind telis tele vannak vadiúj göncökben rohangáló, okostelefont szorongató, ékszerekkel felcicomázott, drága parfümtől bűzölgő tinikkel? Ha azt vesszük hogy ezeknek a fele az a bizonyos felső tízezer boldog tagjai közé tartozik, a másik felét még mindig nem tudom hova tenni. Nem hiszem el hogy a szüleiknek ennyire mindegy hogy valójában miért güriznek és túlóráznak nap mint nap. Apa anya legnagyobb vágya hogy boldognak lássa az ő kis tündérkéjét, de ha az ember túlzásba viszi nem lesz más az ő szeme fényéből mint egy elkényeztetett manikűrözött agyonsminkelt...
Mikor felteszem néhányaknak ezt a kérdést, mind az válaszolja hogy ezzel tudják felkelteni a figyelmet, és kiesnek a baráti körükből ha esetleg nem ugyanúgy öltözködnek, nem vesznek drága cuccokat és a többi... Mikor megkapom ezt a választ szépen csenben hátatfordítok nekik és elballagok. Ha belegondolok abba, hogy egyeseknek még midnig megfelel ha csak a pénztárcájuk vastagsága alapján akarnak barátkozni vele, akkor ott már régen baj van.
Azt hiszem ideje befejeznem, kiadtam magamból amit szerettem volna.

Hétfő 1/1
Nem hittem volna hogy valaha egy hétfői nap ilyen csodálatosan fog sikerülni. Bár reggel nagyon fáradt voltam, mégis remekül keltem. Nem kellett busszal mennem iskolába, és még az unalmas dupla sejtbiológia sem rontotta el a kedvemet. Már hamar hazaértem, mert ellógtam a kémia felzárkóztatót. Ennek hála a buszon éppen elkaptam egy srác pillantását. Édes volt a mosolya. Rettentően édes.

Kedd 2/2
Kezdem azt érezni hogy ez a hetem zseniális lesz. Lehet hogy elkiabálom, de még azért reménykedek. Rövid napom volt, és az órába sem kellett annyira belehalni. Készülök a holnapi felelésre. Most már biztosan én következem. Félek hogy nem fog menni és összegabalyodik a nyelvem. Pedig még a házit is megcsináltam. Jelentkeztem kísérleti alanynak a pszichológiai tanszékre. Ma akartam menni véradásra de lecsúsztam róla. Don't worry. Apa jött értem, és hazavezethettem. Minden faszán ment, úgyhogy büszke vagyok magamra.

Szerda 3/2
Gondoltam hogy ez a vidám széria nem fog túl sokáig tartani de azt azért nem hittem volna hogy tényleg ilyen hamar vége lesz. Habár, ha belegondolok egészen jól indult. Később kellett kelnem, és csak 10-re kellett az egyetemre érnem. Növényszervezettanon feleltünk, amire készültem is. Még segítettem is a többieknek, mindezek ellnére a kedves professzorasszony olyanba volt képes belekérdezni, amiről fogalmam sem volt. ennek eredménye egy kettes. Tehát az efélévi gyakorlati jegyem egy kettes. Még legalább kétszer fogok felelni, és ha jól számolom akkkor négyesre fel tudom még húzni az egészet. A görög színházas órám megint zseniális volt. Az egyik újdonsült " osztálytársam" aki megvan vagy 40 éves azt hiszi én vagyok a csicskása és rámbízta hogy küldjek el mindenféle dolgot az e-mail címére. Hát kapja be én azt mondom nem csinálok semmit fuck yeah. Később lett volna Ausztrália órám, amiről elfelejtetek e-mailt küldeni ( ismét ) hogy elmarad. Elbeszélgettem az időt a volt osztályfőnökömmel, kipletykáltunk MINDENKIT. Aztán ikor felmentem megkérdezni hogy mivan, azt mondták jövő hétre már várhatom a tanár urat. Mondom én eddig is vártam. Beégettem magam egy tanár előtt. Azt hittem ő az aki a kínait tartotta anno. Leszólítottam ő meg hülyének nézett. Na mindegy.

Csütörtök 4/3
Úgy tűnik visszatért a szerencsém. Bár nem minden értelemben, de ma még a kapott egyes sem ronthatta el ezt az egészet. Igen, karót kaptam a labgyakos dolgozatomra, amit mégépp időben a kukába dobtam hogy anya ne lássa mert szívrohamot kap. A tanár azt mondta ez csak ilyen felmérő hogy én lássam a valódi tudásomat. Nos, labgyakból a dolgozat szerint egy nagy NULLA viszont szerintem nem ennyi. Hogy miért? Mert kurvára nem igazságos hogy a kettőből, két feladatot megírok hibátlanul, csak a második feladathoz rossz mértékegységet írok véletlenül. És ez nekik egyes. Az eszemet eldobom. Nem érdekel. Nem is ez a lényeg. Beszélgettem az egyik osztálytársammal aki eddig teljesen unszimpatikusnak tűnt nekem, nem is volt témánk most meg kiderült róla hogy ő is szerepezik. Persze nem pontosan úgy ahogyan én de végre egy lelki társ elérhető távolságban. Ezen felül a napom megkoronázásaképpen pedig: A buszmegállóban állva ismét találkoztam az édesen mosolygó szépszemű fiúval.... Egészen hazáig vigyorogtam.

Péntek 5/4
Reggel megint nagyon nehezen sikerült rávennem magam hogy elmenjek az egyetemre, de végül mégiscsak sikerült. Nem is bántam meg. Egy darab fizika órám volt, és Adri mellett ültem. Egyre több közös van bennünk, és imádom hogy ilyen jól megértjük egymást. Nem gondoltam volna hogy pont most találok rá egy olyan személyre, akivel már évekkel ezelőtt találkoznom kellett volna. Felvetettem hogy menjünk el moziba, azt hiszem lesz belőle valami. Az egyik osztálytáram hoz nekem CD-n játékokat amit ezúton is nagyon köszönök Gábor! Hattie még mindig nem írt vissza. Tudom hogy nincs nete, meg ilyenek de egyre jobban aggódok érte. Csak remélni tudom hogy jól megy neki az iskola. Ma voltam mamámnál. Sütött nekem sültkrumplit, és megtudtam hogy az unokatestvéremnek, aki most érettségizik nem megy a matek. Felvetettem a dolgot hogy esetleg korrepetálhatnám vagy segíthetnék neki de nem tudom mennyi lesz belőle. Szerintem túl büszke hozzá hogy pont tőlem kérjen segítséget.

Szombat 6/4
Habár ez a sokminden nem közvetlenül velem történik, a kedvemre azért még is kihat. Nem is tudom mit fűzhetnék ehhez hozzá a múltkori családos kis szöveg után. Talán csak annyit, hogy már tudom mi lesz a vasárnapi téma. Szóval annyi legyen elég hogy hála a pénztelenségnek, a csodálatos nagyon nehezen vagy szinte egyáltalán nem is kezelhető mentális betegségeknek, illetve a méregdrága pszichológiai órabéreknek egy újabb család ment tönkre és esett darabjaira. Jani ma elköltözik Ramitól, és Levente még mielőtt a harmadik életévét betölthetné, már is egy csonka családban találja magát. Szegény gyerek amúgy is elég labilis lelkileg ez gondolom rendesen betesz neki. A házat eladják, Rami egyedül neveli tovább a gyereket, és visszaköltözik az ikerházba az anyjához és az öccséhez. Valamiért olyan érzésem van hogy a saját jövőmet látom.

Vasárnap 7/5
Már második napja hogy fáj az arcüregem. Nem akarok elmenni orvoshoz. Gábor felhívott, hogy hétfőn hozhatom a CD-ket a játékoknak. Szuper lesz. A gépen hála az égnek elég jó ahhoz hogy mindet elbírja. Előtte persze kicsit még lepucolom a dolgokat róla. Ma elkezdtem nézni a Glee második évadját. Imádom ezt a sorozatot, aktualitása van, ráadásul nem csak az érme egyik oldalát mutatja. még a negatív szereplőkkel is azonosulni tud a néző. Fantasztikus. Olvasni szeretnék, de még nem vettem rá magam hogy elmenjek az Alexandrába. Ma eszembejutott hogy mennyire különbözök mindenkitől. Aztán meg az, hogy valójában mindenki ezt gondolja magáról, és pont ez tesz minket annyira egyformává.

Mr Csókkirály - I'm in love with an idiot.
Ez egy rövid bejegyzés lesz, nem vesztegetek túl sok időt egy ilyen jelentéktelen dologra, de mégis van valami ami ezzel kapcsolatban piszkál. Tehát. Kedves Mr Csókkirályok, kérdem én, miért nem vagytok hajlandóak legalább arra, hogy ha már megnyertétek a lányok bizalmát meg is tartsátok azt? Perpillanat nem akarok ebbe mélyebben belemenni. Annak ellenére hogy egy kőszívű jégkirálynőnek néznek az emberek, még én is szeretek csinosan felöltözni, ami jelzem nem jelent egyben kurvásat is. Sosem húznék fel nyaktörő magassarkúkat, miniszoknyákat, szaggatott neccharisnyát, vagy mélydekoltázsú toppokat. Nem a hivalkodás miatt öltözök fel csinosan, ha egyszer megteszem, bár tény, hogy jól esik ha észreveszik hogy kitettem magamért. Az ilyen dolgok feldobják a lányok kedvét, meg az egész napjukat sokkal szebbé varázsolhatják. A fiúknak észre kellene venniük ezt, és nem csak egyszerhazsnálatos rongyoknak tekinteni minket. Bár a mostani divatnak és hóbortnak hála nem csodálkozom hogy a férfiak ( nem, nem a bulipatkányok akik alkoholmérgezés mámorában vonszolják magukat haza hajnalok hajnalán ) nem vesznek semmibe minket. De ettől a kis hercegtől itt lent szerintem mindenki szívesen kapna egy csókot.

Hétfő: 1/0
A tegnapi veszekedésünk miatt, ma apa úgy döntött hogy nem visz el az egyetemre kocsival hanem buszozhatok most is 20 megállót. Egyszer megnézem hány km. Mire beértem megint nem volt helyem, de nem bántam. A tanár sokat bénázott az elektronikával. A sejtbiológia a végére kezdett érdekes lenni. Azt hittem jól írtam meg a kémiát de mikor beadtam rádöbbentem hogy a háromnegyedét elszúrtam. Nem akarok leégni, úgyhogy azon gondolkodok, hogy a jövőheti órát ellógom. Végülis, senki sem figyel rám. Hazafelé sokat panaszkodtam, ma kétszer is rámtört a pánikbetegség, és úgy tűnik barátnőmmel rendeződnek a dolgaink.

Kedd: 2/0
Rossz érzés hogy a volt legjobb barátnőmmel már nem tudunk szinte semmiről elbeszélgetni. Ez szinte teljesen elrontotta a kedvemet a mai napra. Aztán mondták hogy pénteken elmarad az egyetlen órám, majd a növényszervezettan tanárom közölte hogy mégis be kell jönnöm, mert ZH-t írok. Elintéztem egy csomó mindent, és apa nem tudott hazahozni. Ma még X-ment akartam nézni, de túl késő van hogy nekikezdjek.

Szerda 3/1
Reggel valamiért olyan érzésem volt hogy ez egy jó nap lesz, és azt hiszem igazam is lett. Úgy döntöttem leadom a poétika és narratológia előadást, ezen felül azonban lehet hogy be fogok rá járni, mert érdekesnek érdekes, csak nem biztos, hogy felül tudok majd kerekedni a lustaságomon. Ez az én saram, ez van. A tanár, aki a kínait tartja szintén nagyon jó arc. Sajnálom hogy nem tudtam felvenni azt az órát. Elmondta a nevemet kínaiul. Félek a pénteki feleléstől. Pedig nem is kellene bemennem. Ma lett volna Ausztrália előadásom, azonban nem találtam hogy melyik épületben lesz. Voltam a nagy épületben, az orvosi épületben, aztán végre rátaláltam arra ami nekem kellett. A portás rettentően kedves volt. Vártam ott vagy negyed órát, jött egy lány aki elvileg szintén az Ausztráliás órát várta, de oktatónak színét sem láttuk. Jah, és ma voltam görög színházas órán. A tanár azt mondta hog egy sír mindig jól jön. Azt hiszem ebben lehet valami.

Csötörtök 4/1
Már előre tudtam hogy zuhogni fog az eső, én mégis reménykedtem abban, hogy mégsem. A hideg, csöpörgő vízcseppek, és a szél ellenére mégsem vittem magammal sem kabátot, sem pedig esernyőt. Mikor végre ázott egérként megérkeztem az egyetemre, és megkérdezték tőlem hogyhogy megáztam, azt hazudtam, hogy elhagytam az esernyőmet a buszon, Valamiért bíztam benne, hogyha nagyon akarom, tényleg ki fog sütni a nap. Nem így lett, ma a Science Buildingben is volt órám, így az esőben gyalogoltam át az épületbe. Volt egy két és fél órás szünetem, amire azt hittem hogy dögunalom lesz és hogy egész végig a jegyzeteim fölött fogok görnyedni, de végül megérkezett Adri és elbeszélgettük az időt. Az a lány egyre kedvesebb és kedvesebb. Már jobban elvagyok Alexandrával és Rékával is. Nem nevettek ki mikor felvettem a köpenyemet laborgyakorlatra, pedig én azt tettem volna, ugyanis nagyon nagy rám. Gyakorlaton Zsófi nem ült mellém, inkább pasizni akart. Gyűlölöm ezt a nevet. Bizonyos okok és emlékek miatt. De nem a lány hibája. Szóval mivel csak nekem nem volt párom megkaptam egy olyan fiút magam mellé aki nos hát finoman fogalmazva nem egy lángész. Hazafelé összetalálkoztam a nagybáttyámmal. Apa megígérte hogy vezethetem az üzlettársa teherautóját. Jah, és sokan megdícsérték az amerikás szerelésemet. Mert ma abban voltam.

Péntek 5/2
Csak 10-re kellett beérnem, így volt időm öltözködni és készülődni. Már előbb beértem a Science Buildingbe, mert tanulni akartam, de aztán jött Adri meg Alexandra. Azt hittem itt elszállt az egész, de rájöttem hogy ők is ugyanezt akarják és csak segítünk egymásnak. Később csatlakozott hozzánk Réka, és Klaudia. Klaudiának ugyanaz a vezetékneve mint nekem, és van egy húga, akinek szintén Kitti a neve. Már rég meg akartam vele ismerkedni de eddig nem volt bátorságom. Rájöttem hogy megint idiótaságok miatt stresszelek mert irtó kedves lány. Végül minden izgalom ellenére nem én feleltem. Zsófi volt a párom, és segített nyúzatot meg preparátumot készíteni, mert én még sosem csináltam ilyesmit. Gönyörűen látszott minden a mikroszkópban, a tanárnő el volt ájulva és odahívott mindnekit hogy nézze meg azt amit csináltam. Kérte hogy ne mosogassam el, hanem adjam oda neki mert meg akarja mutatni a következő csoportnak. Megfájdult a fejem a mikroszkóptól, azt hiszem ez a jövőben is midnig így lesz. Hazafelé a buszon két sráccal jöttem együtt akinek különösen tetszhettem, mert az egyik egész végig engem bámult, és mikor leszálltam, hallottam hogy utánnam kiabál hogy " ne szállj le! " Ez méginkább feldobta a hangulatomat. Egészen hazáig vigyorogtam. Voltam bent apunál a boltban. Az üzlettársának is nagyon tetszhettem mert ő is megnézett. Mikor apa hazajött ő is megdícsért.

Szombat: 6/2
A szombatom dögunalom volt. Nem volt semmi érdekes, nem csináltam semmit, nem jött hozzánk senki, nem beszéltem senkivel és a többi.

Vasárnap: 7/3
Már előre rettegtemmert tudtam hogy ma jön apa barátja, és a csaja. A szomorú ( vagy nem szomorú, nem az én dolgom igazából ) az, hogy apa barátja ugyanannyi idős mint apa. Az ő barátnője, viszont korban közelebb áll hozzám. Állatmániás, egyedül a nyuszkájáról és a macskájáról lehet vele beszélni. Legalábbis eddig azt hittem. Eredetileg azért jött, hogy átszabja az orvosi köpenyemet, meg az egyik fekete nadrágom szárát az én aprócska lábaim méretéhez varrja. És mielőtt észrevehette volna teljesen jól elbeszélgettünk. Egyre rendesebb ez a lány, és rájöttem hogy egy kicsit hasonlít rám is. Odaülhettem a varrógépéhez, és megmutatta hogyan kell használni. Nagyon szép lett a köpenyem, köszi Adri! Aztán apa hazahozta az üzlettársa Ducattoját, és vezethettem. Végre egy kocsi amiből rendesen kilátok. Egész végig remegett a lábam, de isteni volt.
 

Család- Your wife is fat you are fat your kids fat welcome to America.
Tudom, így elsőre kicsit morbid ide ez a kép, de egyszerűen imádtam az Addams Familyt nézni gyerekkoromban. Lehet hogy nem szó szerint állított követendő példát a családok elé, de kétségkívül a legösszetartóbb modell lesz mindig is az én számomra. Ha az őrületet figyelmenkívül hagyjuk, észrevesszük hogy nem csak teljes szívből támogatják egymást, de el is fogadják olyannak a másikat, amilyen és ami a legfontosabb nem ítélkeznek a másikról. Hisz melyik család rendelkezhet nagyobb toleranciával mint az, akinek a tagjait egy levágott kézfej, és egy barna szőrcsomó képezik hogy konkrét legyek. Egymás hibáit tolerálják és ha valamelyikük elkóborol a rossz útról ( : D ) nem erőszakkal, hanem szép szavakkal próbálják jobb belátásra bírni. De ami a legfontosabb, tiszteletben tartják az egyes hozzátartozók véleményét, nézeteit. Napjainkra egyre több gyerek csonka családban kényszerül felnőni. Hol ezért, hol abból az okból. Néha a szülők hibája, néha nem tehet róla senki. A hagyományos családmodell eltűnőben van. Hála annak hogy a világ a tolerancia felé mozdul, egyre több egynemű pár kaphat gyereket, és alkothat valódi családot. Én teljességgel az ügy mellett vagyok. Szerintem a család nem attól család, hogy vérkötelék tartja össze a tagokat, sokkal inkább az játszik közre hogy mennyire képesek figyelni egymásra, mennyire tudnak megbízni a másikban, és segítséget nyújtani ha kell.
A szülőknek jobban kellene ügyelniük arra hogy minél biztosabb háttérrel álljanak a gyermekeik mögött, hiszen sosem tudhatják, mikor lesz rájuk megint szükség. Ez a háttér nem feltétlen anyagi értelemben kell venni, sokkal fontosabb a szilárd érzelmi alap amire az ember felépíti az életét. A családnak egy olyan közegnek kellene lennie, ahova a benne élő bátran, kételyek vagy félelem nélkül fordulhat a gondjaival. Azt kellene éreznie mindnekinek hogy van egy hely ebben az óriási világban ahol a szeretet feltétlen, és nincs ítélkezés. Persze ez az ember természetéből adódóan nem megoldható. Mindenki egyfajta sajátos értékrend alapján éli az életét és azt ismeri el öröktörvényűnek. De legalább törekedni kellene rá! Illetve, azokkal az emberekkel, akiknek valamilyen okból nincs meg ezt a háttér sokkal elnézőbbnek kellene lenni.